Kell egy fék a szenvedélyes élethez! - Interjú Dr. Zacher Gáborral

Találkozás – Szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes- vallja. dr. Zacher Gábor

Dr. Zacher Gábor, az ismert toxikológus volt a vendége annak a Drogok, függőség,megelőzés címet viselő programnak, melyet A Gál Ferenc Főiskola és a Mezőtúri Közművelődési és Sport KKN.Kft. szervezett Mezőtúron a Magyar Tudomány Napja alkalmából 2012. november 22-én.

A népszerű toxikológus főorvos "Betépett álmodozók" című teltházas (közel 300 fő) előadásában röviden felvázolta a szerfogyasztás történetét, majd a művészet és a tudomány területéről hozott számos esetet  Berliozt, Jimi Hendrixet, Janis Joplint,Jim Morisont, Erdő Pál matematikust említve. Javarészt fiatal hallgatóságának többször is kihangsúlyozta, hogy a drogoktól ,még nem válik valaki zsenivé, egy millióból egy ilyen példa van, s ezek az emberek sajátos személyiségszerkezetűek voltak.

Elmondta, hogy az ópium hatásait a fej és fogfájós emberek javára használták fel és valamikor ehhez a szerhez úgy lehetett hozzá jutni, mint ma egy fejfájás csillapítóhoz. John Belushi, Jimi Hendrix, Dalia, Tommy Dorsey, Jim Morrison, Janis Joplin, és a mostanában elhunyt Amy Winehouse….földi életük kiválóságai voltak, akik a zenében fejezték ki a szer által keltett hatásait. A morfium, hasis, meszkalin és a kokain hatására is nagyszerű művek születtek: pl. Bulgakov : "A morfium", Baudelaire „Mesterséges mennyország”, Az Alice könyvek írója Lewis Caroll de Ken Kesey „Száll a kakukk fészkére”, Stephen King rémtörténetei. Ezen embereket kivételes tehetséggel áldottak meg, és tehetségük még inkább kidomborodott a szerek hatására. A bennük rejlő mesteri tehetség nélkül sajnos ugyan úgy vesztek volna el a süllyesztőben, mint megannyi sorstársuk napjainkban is. Tehát nem a szerek használatától lesz valaki tehetséges, sem pedig művész.

Zacher doktor beszámolt egy érdekes kísérletről:
Egy pókhálóba ragadt tetemet különféle drogokkal kentek be. A pók az elfogyasztása után illuminált állapotba került és mindaddig képtelen volt tökéletes hálót szőni, amíg a szer hatása alatt állt.



Előadásában kitért napi aktualistásokra, mint az ÁNTSZ energiaital-statisztikája, és határozottan állást foglalt:

  • Nagyon kevés számadatból vontak le valamiféle konzekvenciát, ami lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. Nekem, a szakember számára az ott szereplő adathalmaz mindenféle következtetés levonására alkalmatlan.Fontos, hogy lakosság  reális tájékoztatást kapjon. Szakemberektől jusson információhoz. Ez a történet is a mennyiségről szól. 14-18 év között önmagában egy doboz energiaital koffeintartalma nem fog gondot okozni, de 14 év alattiak ne fogyasszanak energiaitalt.

Beszélt kábítószerekről, és nem kémiai függőségekről is, az internetről, modern világunkról, az abban betöltött betelepült vagy őslakos szerepekről.

  • Őslakosok, a gyermekek és a kamaszok, akik a modern technikai eszközök világába születtek, ebben az ingerdús környezetben nőnek fel, 5 évesen tökéletesen használják a mobilt, természetes számukra a számítógép. Egyszerre 5-6 féle dologra tudnak figyelni.

Elmondta továbbá, hogy a közösség ereje, a családban való példamutatás a gyerekek számára utat mutat és jövőképet ad. Megdöbbentő adat, hogy a szülők a gyermekeikkel manapság átlagban 7 azaz hetes percet foglalkoznak naponta!! "Ezen tessék mindenkinek elgondolkoznia! Hiszen ha mindig azt a hülyeséget fogjuk kérdezni a gyerekünktől, hogy: -„Mi történt az iskolában?”- akkor ne csodálkozzunk ha az a választ kapjuk, hogy: -„ SEMMI!”- Mert hát egy iskolában mi is történhet? Semmi! De ha elkezdünk vele olyan témákról beszélgetni ami a saját mostani világából van és őt érdeklő akkor megnyílik és közelebb kerül hozzánk. Ők már egy új nyelvet beszélnek és egy másfajta kultúra követői, amit nekünk „betelepülteknek” el kell sajátítanunk."

  • Mi  többiek mind betelepültek vagyunk. Nekem is van okostelefonom, de jó ha használom a tudásának a 25%-át. Számomra ez egy picit idegen.  Épp úgy,mint a laptop. Még ma is van naptáram, és nem a telefonba írom be mikor, hol, mi a dolgom. Nem tudok könyvet olvasni elektronikusan, legfeljebb egy-egy cikket vagy híreket a hírportálokon. Papíralapon működök.

Zacher Gábor orvoscsaládból származik, adott volt számára az orvosi pálya. Sebészi karrierjét allergiája miatt kellett feladnia. Új szakterületének a toxikológiát választotta:

  • A toxikológia a sürgősségi betegellátás része. Engem mindig is érdekelt a kaland. A vér, a verejték és a könnyek. Hirtelen kell döntéseket hozni súlyos betegekről, és ez nagyon szép kihívás.

Gyógyít, kórházi osztályt vezet, könyvet ír, tanít, előadásokat tart. Imádja a szakmáját.

Önmagáról is azt vallja, függő – mint minden ember. Függő a munkájától, a családjától, a pipázástól, a csokoládétól, a koffeintől.

  • Én azt mondom, hogy szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Alapvetően a kérdés az, hogy az ember észreveszi-e saját maga azt, hogy bajba kerül, vagy annyira megváltozik a belső értékrendje, hogy az az adott szenvedély teljesen eluralkodik rajta - és az mindegy, hogy miről van szó: lehet ez csokolédé, alkohol, szex, vásárlás, internet és még sorolhatnám..

A szenvedélyszerű viselkedést és a szenvedéybetegséget csak egy hajszál választja el egymástól. Csakhogy időnként az ember áttér az erő sötét oldalára. Kérdés, hogy akkor van-e valaki, aki utánanyúl és megpróbálja őt visszahúzni, hogy van-e az ember életében egy olyan valaki, akinek tényleg elfogadja a szavát, aki, ha figyelmezteti, hatással tud lenni.
Enélkül az ember tényleg nem tud működni. Kell, hogy legyen egy ilyen fékrendszer beépítve. Ehhez pedig ismernünk kell a másikat. A másikat, a saját gyerekünket is, akit csak akkor ismerhetünk, ha kommunkiálunk egymással.

És ő maga is ezt teszi. A médiában is. Lazán, jópofán nyilatkozik tévében, rádióban egy-egy mérgezés, kábítószer-túladagolás, kihűlés kapcsán.

  • Nem terhes számomra, és nem beszélve arról, hogy ha az ember sokat szerepel a médiában, és hiteles tud maradni, akkor hisznek neki. Megveszik a szén-monoxiddetektort, talán a gombát elviszik ellenőriztetni, és karácsony előtt átcsöngetnek a szomszéd néninek kellemes ünnepeket kívánni.

/Dr. Barancsi Ágnes/